Volt lakásom, valószínű munkám is adódott volna, ha türelmesen megvárom a "forradalomnak" nevezett átrendezést. Anyám mellett lehettem volna, mikor haldoklott, apám mellett, mikor rájött, anyám nélkül nem tud élni. Segíthettem volna talán a Kiscsillagnak, Horgásznak, hogy ne hűljön ki a szívük. Meg magamnak is talán, hogy tesómmal testéri szót értsek.
Fiam jobban megismerhette volna az apját-nekem más okból lett volna idegösszeomlásom és ilyenek :).
Talán ápoltam volna a kapcsolatokat a gyermekkori barátokkal, rokonokkal és hasznára lehettem volna városomnak.
Hogy ennyi" volna" mellett a saját életemmel mit kezdek- ki tudhatja?
Amit tudok biztosan: a magam erejére itt ébredtem rá. Mert az, hogy sikerült átszöknöm egy olyan határon, ahol megölhettek volna, hogy megvetettem a lában egy vadidegen világban, hogy a problémákat meg kellett oldanom egyedül, ergo meg is oldottam- ez mind erősített. Felnőttem a szó minden értelmében. Akkor is, ha voltak piszok nehéz napok, akkor is, ha sok volt az átsírt éjszaka. Erőm és bátorságom nőtt, de az empátiám és a tolerancia szintem is. Megtanultam, hogy meg lehet és meg kell bocsájtani, mert ha haragot őrzök a szívembe, nem marad hely a jónak. Hogy a nehézségek próbatételek, és csak első látásra tűnnek megoldhatatlannak(olyan nincs, hogy valahogy ne legyen), és az ember ha akar tenni magáért, akkor tud. Persze kell kitartás, lemondás és akarat, és tettek, amikhez fel kell kelni akkor is, ha nincs kedvem,nem baj ha fáj, ha esik, ha fúj, menni kell és csinálni.
Hűtlen voltam. Döntésemmel hátat fordítottam sok mindennek és sok mindenkinek. A számomra fontos emberek életétől eltávolodtam, nélkülem kellett megvívniuk a csatáikat, mint én a sajátjaimat. Volt rengeteg tévedés, ballépés. Van, amit nem szívesen mesélnék el anyunak ma sem- ha tehetném, hogy mesélek neki, de ennek ellenére tudok tükörbe nézni, jóban vagyok magammal, mert bármit is tettem, azt jószándékkal és a a legjobb tudásom szerint csináltam, akkor is, ha kiderült utólag, hogy lehetett volna több eszem :).
Hogy így témazárásra mit is akarok összegezni?- hát bizony azt, hogy jónak gondolom az eltávolodást. Az ember úgy ismeri meg magát, ha maga van. Ha van lehetősége, hogy ráébredjen, hogy mindenre képes, amit csak akar. Csak tudni kell, hogy mindennek ára van.
(van, amit érdemes megfizetni :) )
Hogy ennyi" volna" mellett a saját életemmel mit kezdek- ki tudhatja?
Amit tudok biztosan: a magam erejére itt ébredtem rá. Mert az, hogy sikerült átszöknöm egy olyan határon, ahol megölhettek volna, hogy megvetettem a lában egy vadidegen világban, hogy a problémákat meg kellett oldanom egyedül, ergo meg is oldottam- ez mind erősített. Felnőttem a szó minden értelmében. Akkor is, ha voltak piszok nehéz napok, akkor is, ha sok volt az átsírt éjszaka. Erőm és bátorságom nőtt, de az empátiám és a tolerancia szintem is. Megtanultam, hogy meg lehet és meg kell bocsájtani, mert ha haragot őrzök a szívembe, nem marad hely a jónak. Hogy a nehézségek próbatételek, és csak első látásra tűnnek megoldhatatlannak(olyan nincs, hogy valahogy ne legyen), és az ember ha akar tenni magáért, akkor tud. Persze kell kitartás, lemondás és akarat, és tettek, amikhez fel kell kelni akkor is, ha nincs kedvem,nem baj ha fáj, ha esik, ha fúj, menni kell és csinálni.
Hűtlen voltam. Döntésemmel hátat fordítottam sok mindennek és sok mindenkinek. A számomra fontos emberek életétől eltávolodtam, nélkülem kellett megvívniuk a csatáikat, mint én a sajátjaimat. Volt rengeteg tévedés, ballépés. Van, amit nem szívesen mesélnék el anyunak ma sem- ha tehetném, hogy mesélek neki, de ennek ellenére tudok tükörbe nézni, jóban vagyok magammal, mert bármit is tettem, azt jószándékkal és a a legjobb tudásom szerint csináltam, akkor is, ha kiderült utólag, hogy lehetett volna több eszem :).
Hogy így témazárásra mit is akarok összegezni?- hát bizony azt, hogy jónak gondolom az eltávolodást. Az ember úgy ismeri meg magát, ha maga van. Ha van lehetősége, hogy ráébredjen, hogy mindenre képes, amit csak akar. Csak tudni kell, hogy mindennek ára van.
(van, amit érdemes megfizetni :) )
Az utolsó mondatod ütős - teljes mértékben egyetértek veled- ! Bizony vannak nehéz időszakok, de ha egyedül vagy, akkor döbbensz rá saját erődre!
VálaszTörlés